Miért esik talpra a macska?


A macskák életével és ügyességével kapcsolatban számos mondás és legenda létezik a mai napig, amelyeknek az egyik alapja az, hogy bizony a macskák az esetek komoly százalékában egy komolyabb zuhanást követően is képesek sértetlenül a talpukon landolni.

Mégis miként lehetséges ez? Erre a kérdésre keressük a választ ebben a bejegyzésben.

Hogy eshetnek szinte mindig talpra?

Nos, ez a jelenség főként a testfelépítésükből adódik, ugyanis a macskáknak nincs kulcscsontja. Többek között emiatt fordulhat elő az is, hogy könnyedén át tudnak bújni bárhol, ahol a fejük befér.

És emiatt történet az is, hogy egyetlen pillanat alatt képesek zuhanás közben egyszerre a mellső és a hátsó lábaikat a föld felé irányítani. Ez még abban az esetben is így van, ha fejjel lefelé zuhannak le valahonnan.

Szintén hozzájárul ehhez az is, hogy ezek az állatok különösen fejlett idegrendszerrel rendelkeznek, emellett pedig remekül tájékozódnak akár még esés közben is.

Mindezeken felül a kis méretük és súlyuk, valamint a sűrű bundájuk is segít abban, hogy a légellenállást növelve visszafogja a gyorsulásukat.

Amikor leesnek valahonnan, behajlítják a testüket, a fejük függőleges helyzetbe kerül, a végtagok pedig szintén ide kerülnek, védelmet nyújtva ezzel a koponyájuknak, ha mégis elvétenék az érkezést.

Mivel a lábaiknál speciális bőrredők találhatók, ezek tompítják a nehézségi erőt. Még mielőtt földet érnének, mind a négy lábukat kinyújtják, begörbítik a hátukat és kimerevítik a farkukat.

Így pedig pontosan a talpukra érkeznek. Éppen ezért sok esetben biztonságosabb, ha a cica magasabbról zuhan, ugyanis ha túl kicsi a távolság a földtől, nincs ideje a komplett mozdulatsort maradéktalanul végig csinálni.

Ezt a szaknyelvben „önigazgató reflexnek” vagy „korrekciós reflexnek” nevezik. A macskáknál nagyon korán kialakul ez a reflex, olyannyira, hogy már 3 hetes korban észlelhető a kiscicáknál, sőt, a 7 hetes csöppségek esetében már teljesen kifejlődött.

Régóta vizsgálják a jelenséget

Nem új keletű, hogy az emberek kíváncsiak a macskák eséssel kapcsolatos titkaira. Olyannyira nem, hogy egy francia tudós, Etienne-Jules Marey már 1894-ben azonban vizsgálatokat végzett ezzel kapcsolatban.

Egy kronofotós kamerával másodpercenként 60 képkockát sikerült rögzítenie egy macska eséséből, majd lassított felvételben nézték meg, hogyan landolnak a macskák a lábukon. Ez volt az első fennmaradt dokumentáció erről.

A New York-i Állatorvosi Központ 1987-ben végzett tanulmányában pedig elemezték a többszintes épületekből leesett macskák állatorvosi feljegyzéseit és hihetetlen statisztikákat állítottak fel.

Annak ellenére, hogy a legtöbbjük betonon landolt, a vizsgált cicák 90%-a túlélte az esést, és csak 37%-uk szorult sürgősségi ellátásra. További érdekesség, hogy azok az állatok, akik 7. és 32. emelet között estek, kevesebb sérülést szenvedtek, mint a 2. és 6. emeletek valamelyikéről lezuhanók.

Sőt, csodálatos módon egy macska, amely 32 emeletet zuhant és betonra zuhant, megúszta az esetet egy kitört foggal és némi tüdőzúzódással.

Légy óvatos!

Ha benti cicád van és lakásban vagy emeletes házban élsz, akkor mindenképpen tedd meg a megfelelő óvintézkedéseket annak érdekében, hogy a cicád még véletlenül se tudjon kizuhanni, ha például éppen szellőztetsz.

Hiszen számukra elég egy közelben leszálló madár és ugranak is az ösztönüktől vezérelve. Éppen ezért aranyat ér a macskaháló használata.

A fentieket látva nem csoda, hogy a legenda szerint a macskáknak kilenc életük van. Hiszen ezzel a tulajdonságukkal olyan kiemelkedő példái az állatvilágnak, amely gyakorlatilag még az emberek számára is utánozhatatlan ejtőernyő vagy egyéb segédeszköz használata nélkül.

Nem csoda hát, hogy ennyire szeretjük ezeket a kis túlélőket.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.