Macskagyökér növény tartása

A macskamenta mellett a legismertebb és a legerősebb hatású cicabódító növény a macskagyökér. A macskagyökér nem csupán a négylábú kedvencek miatt érdekes és izgalmas növény, hiszen a humán gyógyászatban is hasznosítják, nem mellesleg pedig kerti díszként sem éppen utolsó, ráadásul hiába nagyméretű növény, akár balkonon is nevelhető. Lássuk, mit lehet tudni róla!

A Valeriana nemzetségnek közel 250 faja ismeretes, ezek közül nálunk csupán négy honos, és amit a köznyelv macskagyökér névvel illet, az a pontosabb meghatározás szerint az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis L.).

A macskagyökér közel 150 fajta értékes hatóanyagot tartalmaz, melyek közül megemlítendők az olyan illóanyagok, mint a valepotriátok és a borneol, vagy a szeszkviterpén mely utóbbi az, ami a cicákra delejes hatással van. Érdekes módon ez az összetevő az emberi gyógyászatban stresszoldó, nyugtató összetevőként ismert, a macskákra azonban pont ellentétes, felpörgető, izgató hatással rendelkezik.

A valeriána (így is szokás nevezni) előnye, hogy nem okoz függőséget (sem embernél, sem állatnál), és nincsenek jelentős mellékhatásai sem, főképpen macskáknál, akik nem fogyasztják, csupán szagolják a növényt.

A kerti, élő példányok is kifejtik a hatásukat, de a cicák jobban örülnek a koncentrált illatnak, ami készülhet a növény szárított leveleiből, száraiból, vagy felaprított és szárított gyökeréből. Az őrölt, szárított növényi részeket cicajátékokba, kézzel varrt kis párnácskákba lehet elhelyezni.

A macskagyökér a kertben egy kifejezetten magasra növő (akár 150 cm is lehet) lágyszárú évelő gyógynövény. Szára vastag, levelei páratlanul szárnyasan összetettek, közepes méretűek. Virágzása május és július között zajlik le. Virágai bogernyő virágzatba tömörülnek a szár csúcsi részén. Színük tetszetős krémfehér vagy halvány rózsaszín, illatuk a vaníliára emlékeztet, kifejezetten kellemes. Kiváló méh- és lepkecsalogató növény, így rovarbarát kertekbe is erősen ajánlott.

A macskagyökér számára a jó szerkezetű és vízáteresztő képességű, szervesanyagban gazdag talaj az ideális, de az átlagos, szélsőségektől mentes kerti földben is gyorsan fejlődik, nem kimondottan kényes növény. A fényigényt tekintve is rugalmas, jól érzi magát napos helyeken, de félárnyékban is probléma nélkül megél.

Fiatal korában erősen vízigényes, és a későbbiekben sem szabad nedvesség nélkül hagyni, ez a növényfaj ugyanis a természetben alapvetően árok-, és patakparti területeken, vizenyősebb területeken él, Idősebb korában már elviseli a szárazabb körülményeket is.

Közepes tápanyagigényű növény, az őszi szervestrágya kijuttatást meghálálja. Cserépben történő nevelés esetén április végétől szeptember elejéig hetente-kéthetente javallott tápoldatozni.

Formája visszacsípéssel alakítható, cserepes nevelés esetén kompakt méretét így könnyen meg lehet őrizni, balkonokon, teraszokon is tartható. Jó hír, hogy a macskagyökér a betegségekre, kártevőkre nem érzékeny, kezdő kertbarátok is bátran próbálkozhatnak vele.