Miért tisztelték annyira az egyiptomiak a macskákat?

Ha létezik valami, ami automatikusan az ember eszébe jut az ókori egyiptomiak kapcsán, akkor a fáraók, a hieroglifák és a macskák nagy eséllyel a felsorolásban lesznek. Bár a ragadozó állatokat kezdetben haszonállatként tartották a Nílus mentén, később fokozatosan az istenségek és a védelem szimbólumaivá váltak.

Olyannyira, hogy még a túlvilági élet kapcsán is fontos szerepet tulajdonítottak a számukra. Lássuk, mi is áll ezek hátterében!

Hogyan váltak a macskák fontos szereplővé az ókori Egyiptomban?

A régészek által talált leletek alapján elmondható, hogy az ókori egyiptomiak kezdetben a macskákra társként tekintettek, akik segítettek nekik a ház körül. Például elűzték az olyan veszélyes állatokat, mint például a kígyók, illetve kordában tartották a gabonatermésre veszélyes rágcsálók számát. A magtárak és a betakarítás védelmezőit látták bennük, a megölésük komoly bűnnek számított.

Idővel aztán, ahogy egyre jobban megismerték a macskák viselkedését, úgy ruházták fel isteneiket macska tulajdonságokkal és egyúttal a macskákat is isteni tulajdonságokkal.

A macskás mindennapokról pedig számos, a sírok falán talált festmény is árulkodik. Létezik közöttük például olyan, amelyen macskák láthatók, melyek székek alatt fekszenek vagy ülnek, esetleg éppen madarakat kergetnek és játszanak.

Az ókori királyok életében is jelen voltak a cicák

Ahogy az a különböző civilizációk és kultúrák esetében, úgy az ókori Egyiptomban is mérvadóak voltak a királyi családok cselekedetei, akik az ételtől a divaton át, a macskák szeretetéig hatással voltak a köznépre. Vagyis azért is volt ekkora kultusza akkoriban a cicáknak, mert a királyok és a fáraók (mint például az oly’ jól ismert Kleopátra) is kedvelték ezeket az állatokat. Olyannyira, hogy az uralkodó osztály tagjai sokszor aranyba öltöztették a macskáikat, és hagyták, hogy a tányérjukról egyenek.

Társaság a túlvilágon

Mivel ahogy a fentiekből is látható, életük során az ókori egyiptomiaknak fontos része volt a cicákkal való kapcsolat, mindezt a halál után sem szerették volna elengedni. Hittek a halál utáni életben, ahol a sír az ember háza volt az örökkévalóságig, ezért a legfontosabb dolgokat az elhunyt mellé temették. Ilyenek volták például az életében összegyűjtött kedves tárgyak, fegyverek, illetve bármi, amire a túlvilági élet során szüksége lehetett az elhunytnak.

Emellett a családot és a lényeges eseményeket sokszor a falra festve örökítették meg. Abban a reményben, hogy a cicák velük lesznek a túlvilágon is, sokszor nem csupán szimbolikusan kaptak helyet a kedvencek, de nem ritkán mumifikálták is őket a gazda halálát követően.

Bizonyos nézetek szerint az elhunyt személy beköltözhetett a mumifikálódott macska testébe a túlvilágon, így térve vissza később a szeretteihez.

A termékenység szimbólumai

Az ókori Egyiptomban a macskák egy másik típusú hatalommal is rendelkeztek, ugyanis a termékenység szimbólumának is tekintették őket. Ez a hit több forrásból is fakadt

• hitték, hogy elűzik a gonosz szellemeket és betegségeket
• képesek voltak elpusztítani a kártevőket, ezáltal megóvták a terhes nőket és a csecsemőket
• Basztet, a macska/oroszlán fejű istennő szintén a bőség és termékenység istene volt, innen is volt egy kapcsolat
• szerepet játszott az, hogy a macskák roppant szapora állatok

Csatát is vesztettek macska miatt

Egy legenda szerint a macskák szeretete miatt veszítették el a pelusiumi csatát az egyiptomiak i. e. 525-ben. A perzsa uralkodó ugyanis macskákat kötöztetett a katonái pajzsára. Mivel az egyiptomiak nem akarták megsebezni szent állataikat, így visszavonultak.

Az első állattemetők

Az ókori egyiptomiak állatszeretetének bizonyítéka, hogy itt hozták létre a legkorábbi állattemetőket is. Feltehetően az időszámításunk előtti 1.-2. századra datálhatjuk ezeket a helyeket. Főként macskák, de olykor kutyák és majmok végső nyughelyéül is szolgáltak.

Az itt megtalált maradványokat megvizsgálták és arra jutottak, hogy egyes egyedek több sérülést és betegséget is túléltek a gondos ápolásnak köszönhetően. Ráadásul válogatott táplálásban részesülhettek életük során.

Ennek köszönhetően pedig voltak kimondottan magas kort megélt kedvencek is közöttük. Sőt, macskák túlvilági jólétéről úgy gondoskodtak, hogy játékokat és egérmúmiákat tettek melléjük.

A fentiekből látható, hogy elképesztően nagy kultusza volt a cicáknak az ókori Egyiptomban. Az pontosan nem ismert, hogy mikor bukkantak fel háziasított macskák a Nílus mentén, de a régészek leleteket találtak ezzel kapcsolatban egészen időszámításunk előtt 3800-ig.